A bárány
Mindig az oroszlán, és mindig a sasok.
Az, akinek száján nem szárad véres mocsok,
márvány talapzatokon sosem kap helyet.
A bárányt elveszíti a hitvány emlékezet.
De ki mondta, hogy olcsóbb, az olyan élet,
mely sorsát békén tűri? Mégis attól félhet,
hogy gyilkos, vad eszmék, vérszomjas istene,
mikor tör majd rá, és hogyan végez vele.
Legalább marna a hóhérja kezébe!
Vagy holtáig reméli, baj nem ér bűntelent?
Úgy jó minden, ahogy eldöntik odafent?
Gyönge és gyáva? Tán’ annál is ostobább,
mint a fűcsomó, mit letépett ebédre?
Vagy birkaként élni, már ő sem bír tovább.