Írások

Előszó

A 'Lepkegyűtemény' című könyv borítója

Az itt következő írások – szobrász irományok. Ha éppen nincs lehetőség szobrot csinálni, akkor verset faragok. Cselekvés pótlékok, egy-egy szobor melléktermékei – Egyéb közük nincs a hasonló című szobrokhoz. Ugyanúgy nincs, ahogy a levésett kődarabnak, vagy a faforgácsnak sincs, amely faragás közben a földre hullott.

Elolvasom >>>

A lélek pillangói

Festmény 'A lélek pillangói' című íráshoz

A júliusi kánikula elől a nyaraló hűvösébe menekültem. Egy sárga nádfotel mélyére merülve, mozdulatlanul próbáltam magam észrevétlenné tenni és átvészelni a hőség megpróbáltatásait. Nem sok idő telhetett így el, amikor egy kisgyerek szaladt át a teraszon, a csukott üvegajtó előtt. Futtában egy pillanatra megtorpant és felém fordult. Mintha megérezte volna, hogy odabentről valaki nézi őt.

Elolvasom >>>

Az őrző

Festmény 'Az őrző' című íráshoz

A harcosok, még éjjel továbbmentek.
A fekete sár őrizte lépteik nyomát.
Követték őket az átkozottak, s a szentek
és néhány holdkóros, ki elhagyta otthonát.

Elolvasom >>>

A hírhozók

Festmény 'A hírhozók' című íráshoz

Odafönt a tisztás szélén már elköszönt az éjjel.
S ahogy pirkadt felparázslott a rét, a csipkebozót.
Én azt reméltem, a baj odáig nem kísér el,
de mégis ott láttam meg a két hírhozót.

Elolvasom >>>

Noé

Festmény a 'Noé' című íráshoz.

Hozzánk nem szólt az Úr, szavát csak te érted.
Ha füledbe súgta, az ember mit tegyen,
mi jámbor néped mind követtünk téged,
a jelekre vakon, igére siketen.

Elolvasom >>>

A nagyváros

Egy nagyváros állt itt e kopár, sík vidéken.
De nyom nélkül múlott el, és nem volt rá egyéb ok,
csak ,hogy mi létre jött egyszer, el is kell, enyésszen.
Ezért dőltek földre a templomok s a tornyok.

Elolvasom >>>

Ádám és Éva

Festmény az 'Ádám és Éva' című íráshoz

Szelíd farkasunkat felfaltuk a télen.
Utolsó jószágunk volt, nem is menekült,
Értetlen iszonyat könnye ült szemében,
amikor a kés éle a torkának feszült.

Elolvasom >>>

A bárány

Festmény az 'A bárány' című íráshoz

Mindig az oroszlán, és mindig a sasok.
Az, akinek száján nem szárad véres mocsok,
márvány talapzatokon sosem kap helyet.
A bárányt elveszíti a hitvány emlékezet.

Elolvasom >>>

A bogár

Festmény az 'A bogár' című íráshoz

Augusztus van, s üldögélve a görbe kerti széken,
idézem a tavaszt, ami eltűnt innen régen,
azt remélve néhány szép nap hátra van még talán,
de érzem a nyár, búcsúzik már ezen a délután.

Elolvasom >>>

Mint a jég

Odalett a csiga, üres már a háza.
Temeti fagyott sár, fonnyadó levél.
Bújik egy szem dió is jobb időkre várva.
Tékozolt a nyár, most kuporgat a tél.

Elolvasom >>>