Az őrző
A harcosok, még éjjel továbbmentek.
A fekete sár őrizte lépteik nyomát.
Követték őket az átkozottak, s a szentek
és néhány holdkóros, ki elhagyta otthonát.
Reggelre már úttá nőtt az ösvény.
Indultak utánuk hajnalban annyian.
Árvák, nyavalyásak, s kiket kergetett a törvény,
egymás sarkát taposta sok boldogtalan.
A város estére kiürült egészen.
Elment mind, aki féltette magát.
S míg vágtat a négy lovas rémálmokon át,
magára maradva csillagvarangyos éjen,
egy kisgyerek virraszt csak fakarddal kezében,
őrzi a szív város kitárt kapuját.