A nagyváros
Egy nagyváros állt itt e kopár, sík vidéken.
De nyom nélkül múlott el, és nem volt rá egyéb ok,
csak, hogy mi létre jött egyszer, el is kell, enyésszen.
Ezért dőltek földre a templomok s a tornyok,
ezért omlott a porba minden kő a falban.
Egy perc, vagy ezer év, ki mérné itt az időt?
Az emléke is csak addig élt a dalban,
amíg a föld nem nyelte el az emlékezőt.
Eltűnünk majd mi is végül, ahogy minden,
s ha azt hisszük mégis, nem jöttünk hiába,
a mohó lét dacol csak, falánk kis sejtjeinkben.
Még az is, ki többet vél tudni annál, mit megért,
egy istent fog magának – kalitkába zárja,
és mindent lerombol azért az egyetlenért.